Elhull a virág, eliramlik az élet...

A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban az idén 2011 november 5-én  kerül sor az Elhull a virág, eliramlik az élet... mottójú 22-ik Őszi szavalóverseny megrendezésére.

Korcsoportonként lehet jelentkezni egy szabadon választott és a következő kötelező verssel:

IX-X                                             Áprily Lajos – Októberi séta (1-2)

XI-XII                                           Szilágyi Domokos – Őszirózsák

Minden iskolából egy-egy versenyzőt és egy kísérő tanárt látunk szeretettel.

Program

november 4. péntek d.u.   – érkezés és elszállásolás

                                                      19⁰⁰ – vacsora

                                                      20⁰⁰ - tól főpróba (akik igénylik)

november 5. szombat         8-9 –ig reggeli

                                                      9-12 Szavalóverseny

                                                      12-13³⁰ szakmai beszélgetés a zsürivel

                                                      13³⁰ –tól ebéd, hazautazás

Kérjük a kollégákat hogy október 23-ig, jelezzék részvételi szándékukat.

További információkért érdeklődni Drentea-Istok Erzsébet tanárnő címén lehet dipendzsi kukac yahoo.com

A bejelentkezéshez a mellékelt táblázatban kérjük kitölteni a megfelelő adatokat.

Jó felkészülést kívánunk és mindenkit szeretettel várunk Patek Mária-Anna és a szervezők.

Áprily Lajos: Októberi séta

                    1.

Ez itt a hervadás tündér-világa.

Akartál látni szép halált velem?

A Bükkös-erdő bús elégiája

Szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,

közöttük láthatatlan kéz kaszál.

Az ágakról a fölrebbent rigóraj

tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kimélve ejti,

holnap szél indul, döntő támadás,

holnaputánra minden elfelejti,

milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,

tönkök merednek dúltan szerteszét,

s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,

vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

                     2.

 A partot fűzek testőrsége óvja,

a tollforgójuk ritkitottan ing.

Halkan himbál a horgom úsztatója,

nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze, holt mezőig

s a víz egy percre hullámos határ:

innen mosolygó partja tükröződik,

itt egy utolsót lobban még a nyár.

De túl, gyepén a ritkuló bereknek

ijedt lombok rebbennek szerteszét,

a szél felettük pókszálat lebegtet,

ezüst pókszálat és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,

az ő húrjáról szól a halk zene.

Most át fog jönni: árnyékát sötéten

pallónak átveti a jegenye.

Szilágyi Domokos: (Őszirózsák)

Tegnap még szégyenlős növendéklányként

szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas

szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,

hajladozó búzatáblák alig sejtették

szőkeségük életadó hatalmát,

a napok tüzes aranycsöndjébe

bele-belecsattant egy zápor,

a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,

és látod, kedves:

ma, a kert egyik zugában,

orgonabokrok szoknyája alatt

fölfedeztem nehány lapuló őszirózsát.

Remegtek, mikor tetten értem őket

hogy szirmaikon cipelik az őszt,

hisz jóformán még nyár se volt-hát mit akarnak,

de csak hallgattak makacsul,

és benne volt e hallgatásban, hogy maholnap a faleveleken

dérré kegyetlenkedik a harmat,

hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében

labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,

az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,

s a siető, álmos arcokat

piros-vidámra csipkedi a reggel,

a sétatéren fiók-festő-gigászok

lesik el a fáktól a pazar színkeverést,

s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek,

lomhán csurognak a méz sugarak

s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,

és szemed parazsában

föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.

Szerettem volna neked adni a virágokat.

De aztán csak ez a vers maradt.

Mert mire hozzád érnek:

elhervadnak a remegő őszirózsák.